Diafilm-mánia

Pár hete feltártuk Zalán előtt a diafilmek világát. Már az első perctől kezdve tátott szájjal bámulta a falra vetített Öreg nénét, miközben a gida törött lábát kötözgeti. Azóta persze beszereztünk még néhány tekercset, így minden nap más-más mese elevenedik meg a nappaliban.

Fürdés után odakuporodunk a szőnyegre, Kippkopp és Susu baba is velünk tart, betakarózunk (még ebben a nagy hőségben is…), és Apa mesélni kezd. Ilyenkor megszűnik a világ.

Már régóta tervezgettük, hogy beszerzünk egy diavetítőt. A Vaterán kezdtünk el keresgélni, mert a vadi új, marslakó kinézetű, full műanyag, drága gép nem nyerte meg a tetszésünket. Végül egy megkímélt állapotú, csinos, lazac színűt vettünk meg. 


Elhintettük a családban, hogy Zalán dia-függő lett, így a szülinapi ajándékai között bőven találtunk tekercseket. Nagyon örültünk nekik…de csak addig, amíg ki nem vetítettük őket. Akkor jött az első kopp. A régi meséket újragrafikázták, és cseppet sem kedves alakok jelentek meg előttünk. Bikinis malacok, félelmetes farkas, ijesztő arcú kislányok, stb. Rémes. Aztán jöttek az új gyártású mesék. Nah, azok a legdurvábbak. A kis markoló. Aranyos cím, biztos jó lesz! – gondoltam. Az elején nem is volt vele sok baj, de aztán, amikor a markoló eltévedt az erdőben, és megjelent neki segíteni Öreg néne, majd Mehemed…hát, igencsak kikerekedtek a szemeink.


Aztán itt van Zebra Zoli. A barátnőm, akitől kölcsön kaptuk azt mondta, hogy ez nagyon jó, megtanít a helyes utcai közlekedésre. De amikor Zolit elütötte a villamos, és a végtagjait keresgélték a mentősök, na akkor megfogadtam, hogy ezt tekercset holnap visszaadom.

Mindemellett nagyon-nagyon jó dolognak tartom a diavetítést, és szeretném, ha minél gyakrabban kerülne sor rá nálunk is, csak meg kell találnunk azokat a meséket, amelyek tényleg építik a gyerek képi világát, tanulságosak, kedvesek, szórakoztatóak és esztétikusak. Szívesen veszünk tippeket!

Most ott tartunk, hogy három Kippkopp-mese, a Török és a tehenek, az Öreg néne őzikéje és az Iciripiciri van műsoron. Mást nem nagyon merünk befűzni a vetítőbe. Mert a végén még mi sem fogunk jól aludni, hátmég a gyerek.

Post Author: Boross Nóra

Hétköznap a két éves Zalánommal fedezzük fel az élet izgalmas oldalát, miközben a pocakomban a kisöccse rúgkapál. Eközben férjem a tervezőasztal mellett ül vagy teraszárnyékolókat épít. Szabadidőmben jógaszőnyegen egyensúlyozom, hétvégén pedig hármasban vagy a nagy családdal bandázunk!